Jó kiállású, sportos fiatalember fogad barátságosan a Fonte Pizzeria parkolójában péntek este. Ő Fejérvári Gergely, a Zeneszerzők és Boraik Estek szellemi atyja, az ő fejéből pattant ki az ötlet, hogy zeneszerzők köré épített, tematikus rendű borvacsorákon mutasson be egy-egy korszakot a hozzá tartozó bor, étel és zene segítségével. Sikerült pár kérdést feltenni a civilben egyébként irodalom- és magyartanárként (is) tevékenykedő Gergelynek. Ismerkedjenek meg az est kitalálójával és előadójával!

1. Te vagy a Zeneszerzők és Boraik estek szellemi atyja. Honnan jött az ötlet, hogy alakult ki a koncepció?

Az ötletet eredetileg egy könyv adta, egészen pontosan Zuzana Vitálová Zene és bor című írása. Nagyon tetszett a témaválasztás, hiszen két olyan művészeti ágat kapcsol össze, mely egyaránt az anyagi és anyagon túli világ határán mozog. Az volt azonban az érzésem, hogy a könyv inkább érdekes gondolatébresztő, mintsem a témát valódi mélységében tárgyaló és áttekintő alkotás.
Ez inspirált arra, hogy megkeressem Alkonyi Lászlót, aki az akkori Borbarát magazin főszerkesztője volt, és felvessem neki a lehetőségét egy a zeneszerzők, alkotásaik és kedvelt boraik összefüggéseit bemutató cikksorozat megírásának. Szerencsémre nagyon pozitívan állt az ötlethez, ezt ezúton is köszönöm neki, így elindulhatott a sorozat, melyben már Vitálová könyvén túlmenően is foglalkoztam komponistákkal.
A magazin sajnálatos megszűnése után gondoltunk arra, hogy ami működött írásban, talán még inkább működhetne élőben, ahol a szellemi élményt valóságos tapasztalássá minősíthetnénk át. Remélem, az eddigi borestjeink ennek az elgondolásnak a helyességét igazolják!

2. Több helyen lehet látogatni olyan borkóstolókat, ahol zene is van. Miben különbözik a Zeneszerzők és Boraik ezektől a rendezvényektől?

Valóban igaz, hogy rengeteg helyen kötik össze a borkóstolókat zenei előadásokkal, koncertekkel, főleg jazzel. Úgy gondolom azonban, hogy ezen rendezvények nem a művészi igényesség, hanem piaci megfontolás alapján döntenek emellett, ami sokszor meg is látszik az események koncepciótlanságán. Vannak bizonyos húzónevek, témák, amik képesek tömegeket megmozgatni, ám mindig az volt az érzésem, hogy egy lehetőség kiaknázásában megálltak azon a ponton, ami anyagilag már kifizetődő, ám szervezésben, utánajárásban még nem túl megterhelő.
Ahogy azt az első borvacsora felkonferálásában is megfogalmaztuk, a rendezvénysorozat célja elsősorban az, hogy egységgé szervezze azokat a gasztronómiai és művészi produktumokat, amik más eseményeken egymás kísérői, kiegészítői csupán. A klasszikus zene, a jazz, a finom ételek és remek kézműves borok nem apropói egymásnak, hanem előre meghatározott koncepció mentén összeválogatott adalékai egy komplex élménynek. Így állítottuk össze Liszt Ferencről, Bartók Béláról és Gioacchino Rossiniről szóló estünk tematikáját is: zongoradarabok, kamaraművek, áriák hangzanak el az adott komponistától, de már ezek is többnyire a borral való kapcsolatuk jegyében, majd a történetek, ételek, borok is mind-mind az ő személyükhöz köthetően kerülnek kiválogatásra.

A képen: Gergely az első esten, Liszt Ferencről beszél

3. Mit jelent számodra a bor?

Erre a kérdésre talán sosem fogok tudni végleges választ adni. A bor számomra csak végeredménye, és nem egésze egy elképesztő csodának. Egy csodának, ami áll a téli szőllőhegy nyugalmából (lásd Babits Mihály), a tavaszi rügyfakadás türelmetlen várakozásából, a nyári munkákból, amiket a júliusi, augusztusi kánikuilában végez az ember, az őszi pinceillatból, a préskosárból szivárgő must minden fáradságot elfeledtető gyönyörűségéből... Jelenti számomra továbbá Isten és ember kapcsolatát, jelenti azt az örökös inspirációt, ahogy egyik generáció a másiktól tanulja el a borkészítés minden csínját-bínját, ahogy mindig többet és jobbat akar alkotni nála. Jelenti számomra azt is, hogy amint a világ megismerése is lehetetlen, egy szőlőtőke minden titkát kiismerni is kevés egy egész élet, és ez a felismerés tiszteletet ébresztő, ijesző és nagyszerű is egyben.
Éppen ezért kedvesek számomra különösen a kézműves borászatok, ahol a szőlő feldolgozásában még átélheti az ember a növénnyel, a fürtökkel, a borral való igazi, testközeli kapcsolatot, ami talán egy több ezer hektolitereket termelő, gépesítetten dolgozó vállalatnál már elveszett.


4. Miért állja meg a helyét a modern, rohanó világban is egy nyugalmat, klasszikus értékeket közvetítő borvacsora?

Talán éppen ezért. Mert egészen más, mint amit az ember a hétköznapokban megtapasztal. Egy ilyen este rászánunk arra 2-3 órát, hogy maradéktalan élvezhessük azt a szépséget, amit a klasszikus- és a jazz-zene képes közvetíteni, és ami az ételek és italok csodálatos harmóniájában születik meg. Ezt már csak kiegészítik azok a történetek, magyarázatok, amik a fogások felszolgálása közben elhangoznak. Úgy látjuk, minél jobban különbözik valami a mi estjeinkken a megszokottól, annál jobban értékelik a vendégeink, annál nagyobb sikere van!


5. Melyek a kedvenc boraid és borházaid?

Menyasszonyommal közös szerelmünk a Tramini, nem kis mértékben azért is, mert zalai szőlőnkbe is első sorban ezt a szőlőt telepítettük, és már nagyon várjuk, hogy termőre forduljon.Elképesztő dolgokat lehet egy Tramini szőlőből előhívni, példa erre Bussay László doktor évről évre hódító csodálatos bora, vagy a balatoni régióból a Bujdosó Szőlőbirtok remeke, Pálffy késői szüretelése, de Pannonhalma is gyönyörű tételeket produkál szinte minden évjáratban.
Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy hozzám arculatban a Borház Magyarország áll legközelebb, éppen a fent megfogalmazottak miatt. Nem a már befutott, biztos sikert hozó, ám néha kevésbé izgalmas borászatokkal próbálkoznak, hanem kijárják saját útjaikat, felfedeznek olyan kis családi és baráti pincészeteket, ahol néha egészen nagy dolgok születnek, ám csak a legritkábban jutnak el a széles közönséghez. Tetszik náluk az is, hogy minden tételben van valami izgalmas, valami egyedi, ami eltér a globalista szándékoktól, az uniformizált fajta-és ízvilágtól.


6. Kik a kedvenc zeneszerzőid?

A kedvenc zeneszerzőkkel úgy vagyok, mint a kedvenc ételekkel, színdarabokkal, könyvekkel: épp amelyikkel kapcsolatba kerülök, az hat rám a legerősebben. Az eddigi borestek mindegyikén számomra nagyon kedves komponisták kerültem repertoárra, de talán a német romantika: Schumann, Schubert, Brahms azok, akik hangulattól függetlenül mindig nagy élménnyel ajándékoznak meg. Persze az sem mindegy, hogy egy vonósnégyesről, egy kamaraműről, egy szimfonikus zenekarra írt darabról vagy operáról beszélünk. Mindegyik mást és másképp fejez ki a maga egyedi nyelvén. Bízom benne, hogy a borvacsorákra meghívott kiváló művészeink tolmácsolásában átadhatunk valamit közönségünknek a zene szeretetéből!
 

Ha tetszik Önnek rendezvényünk és blogunk, csatlakozzon hozzánk a Facebookon! Itt értesülhet először, első kézből a borvacsorákkal kapcsolatos hírekről, elolvashatja cikkeinket és megismerheti a személyeket az est hátteréből!